Amit tudtunk kihoztunk belőle, szomorkás volt, anyuék 25-én jöttek, 27-én mentek, most itt volt, ilyen sem volt még. Nehezen, de sikerült kizökkenteni kicsit őket. Nyugodt volt és békés, a mi családunkra ez nem jellemző. Anyuék úgy élnek, mint az olaszok, ahogy mondani szokták, hangosan. Nem hiszem, hogy az bírta őket veszekedésmentesebbre, hogy beígértem nekik a Ladyvel és kifogástalan fogsorával való alvást a mínusz húszban, mintsem a történtek. Fura, de jóleső békesség telepedett az ünnepre. Átértékelődünk, főleg ők, büszke vagyok rájuk, az ára sajnálatos, de elkerülhetetlen volt és azt hiszem angyalként a mama mosolyogva nézhetett le ránk, hogy de mégis szerepe volt, nagy szerepe, és amit hátrahagyott, az sem kis dolog: kezd összetartani a család. Még mindig húz erre és arra, de már nem annyira, becsülendő, becsüljük, amink van, amink maradt.
Idén mindenki örült mindennek, ebben is különösen jóleső volt az idei Karácsony: anyu kapott lábosokat, fazekakat, mivel még nálam is idősebbjei voltak, lyukadtak ki, már beleálmodott olyan ételt is, ami igazából tepsibe való, de a szép kék lábosba és fazékba kell tenni, mert csak. Az öcsém ruhákat kapott, szívem szerint visszavarrtam volna a szárát, de hajthatatlan volt, azaz pont, hogy hajtott, és közölte, ez a divat, azt hiszem divatjamúlt lettem, vagy túl praktikus, hogy nem szeretem se gyűrni felfelé, se magam után húzni, a lényeg, hogy csak erőszakkal tudtam volna tőle elvenni. Laci nővéréék konyhai kiegészítőket kaptak, az ám, ki hinné, hogy egy effektíve modernül felszerelt konyhában mi minden hiányzik, ami csak akkor tűnik fel, amikor van: kenyér tartó, kenyér kínáló, leveses tál. Komolyan mondom, most láttam rajtuk először, hogy igen, ez telitalálat, ahogy a gyerekek is, a leányzó kapott egy lovas gipszöntő formát, festék, ecset, modellgipsz, hajjaj, mellé cserélhető betétes állatos nyomdát, naná, hogy az össze csomagolópapír új értelmet és küllemet nyert a hátoldalán. A fiúcska szerel, így hát kapott egy hagyományos műanyag barkácsszettet, ami mellé már felnőttes dolgok is dukáltak, mint vízmérték, fa mérő, zolltok, vagy hogy hívják. A télapó ölében az óvodában téglákat kért, párom nővére addig járt, míg nem kapott 25 kg-ig teherbírású téglákat, mi meg kaptunk kicsi merő és vakolókanalat, lesorjáztuk, hogy ne vágjon és mehet is az építkezés, folyik is, hajjaj.
Laci szülei egy gofrisütőt kaptak közösen, apuka egy hőn áhított díszcsomagolású Unicomot, anyukat pedig egy tearepertoárt.
Laci telefont kapott, ennek elég kalandos története van, de hát van időm. Merült a régi, elég régi, 4 éves, de sajnálta rá, hát én vettem egy tapogatósat az én előfizetésemre neki karácsonyra. Pont végeztem munkában, délutános voltam, hideg volt, mikor megjegyezte, hogy nézegetett alapkészülékeket, kivert a verejték és azon nyomban rám is fagyott, a világ legnagyobb szemetének éreztem magam, mikor a Karácsonyra hivatkozva, és annak kiadásait felemlegetve elsoroltattam, hogy na de hívni lehet, hívni tudnak, sms is működik, várjuk még azzal, láttam rajta mennyire letört lett, de kiálltam az álláspontom és amellett, hogy az új már itthon lapult, nagy volt az öröm, de még mekkora! Kapott még pulcsikat, dvd írót, dvd-ket, egy jó naaaaaaaaagy pendrive-ot És egy fűszertartós készletet.
Én megkaptam Az aranyiránytű három kötetét, két pulcsit, zoknikat, fakanálkészletet. Közösen kaptunk egy étkészletet Laci szüleitől, a papa is küldött egy másikat, mert neki nincs szüksége rá, de teljesen új, egy jénait, olyan melegítőset, állvánnyal, mécsessel, szépek mind.
Ilyen az idei fánk:
És hogy egy kis kötést is mutassak, kész a sálam és a sapim. A sál az én művem, sapkában anyu segített, mutatta, kötöttük, és kész végre, jó meleg lett!
Hát mára ennyi!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése